Mese habbal (avagy a rajzfilmkarakterek rejtett pszichiátriai zavarai)

Lilith küldte be 2017. 11. 03., p - 16:16 időpontban

spongyabob

Mese habbal,
avagy a rajzfilmkarakterek rejtett pszichiátriai zavarai.

Rohanó világunkban a megélhetésért és elfogadásért folyó küzdelem, az általános stressz már annyira természetessé vált, mint, hogy lélegzünk. A társadalmi,- munkahelyi,- iskolai,- családon belüli megfelelni akarás már annyira erőssé vált, hogy az ember már-már kifacsarja önmagát azért, hogy mások előtt a maximumot nyújthassa. Természetesen az újabbnál újabb technikai eszközök, a mindennapokra megoldást jelentő ránctalanító krémek, a szarkalábakat eltüntető alapozó és a tökéletes megjelenés kedvéért kifejlesztett alakformálók mind-mind plusz egy „stressz feketepontot” jelentenek a képzeletbeli listánkon. A külcsín lett a minden, a belbecs pedig mehet a levesbe.


De miért is küzd egy 21. századi ember? Liberalista hazugságokért, individualista öntömjénezésért, materialista pénzelvű élősködésért, összességében mindenért, ami a világ romlásához vezet. De hát, ez az elvárt. Ezt hívják fogyasztói társadalomnak műételekkel, műemberekkel, falanszteri művilággal. Kirakat életet élünk, ahol a mások iránti szeretet és tisztelet, esetlegesen a szolidaritás és segítségnyújtás a „lájkok” számától függ.  

Ez elől, ha nem is túl sikeresen, a hétköznapi ember egy elvarázsolt világba menekül éjszakánként, amikor már a gondok tovaszállnak. A mai elmúlt, a holnapi még nem számít. Az még a jövő zenéje. Az a pár óra jelenti a feltöltődést, a menekülést, a kikapcsolást.

Erre a legkézenfekvőbb megoldás, a majdnem minden háztartásban fellelhető televízió nézése. Szolgáltatók tucatjai kínálják számunkra csatornák százait, kinek kénye-kedve szerinti csomagokkal, kibővített programokkal kecsegtetnek, a választéknak csak képzeletünk szabhat határt. Vannak kifejezetten hírmondó,- valóság show közvetítő,- ismeretterjesztő,- rajzfilmeket sugárzó adók.

Minden egyes másodpercben, akár csak az utcákon sétálva is szembesülünk a mindennapok nyomorával, amikor már oda se nézünk, annyira fáj látni, hogy egy-egy ember, emberi sors hova jutott. A rengeteg erőszak, kilátástalan helyzetek, a folyamatos negatív inger ami ér minket arra sarkall, hogy az esti kikapcsolódás a szórakozás, humor jegyében teljen. Nem is csoda, hogy egyre több felnőtt ember (is) a rajzfilmek, mesefilmek nézése mellett dönt, hiszen ezekben a világokban a gonosz minden esetben elnyeri büntetését, a jó pedig megérdemelt jutalmát.

Azonban ezek sem olyan ártatlanok, mint aminek tűnnek. Sokszor rejtett üzenet rejlik egy-egy mesében, a tanulság napokkal később is ott motoszkál a fejünkben, esetleg egyes karakterek sokkal jobban magukkal ragadnak, mint mások. Kisarkított, szórakoztató figurák, a Minyonokat, ha lehetne, még örökbe is fogadnánk gondolkodás nélkül. De mi lenne, ha ezeknek a szeretnivaló, mindig vidám alakoknak a személyiségét egy valós emberbe ültetnénk át? Sok esetben kibukna, hogy amit látunk, az bizony csak mese, habbal.

Vegyük elsőnek az ingyenes napilapokban látható Kázmér és Huba történetét, akikkel a tömött metrón minden nap találkozhatunk a hátoldalon. Kázmér egy 6 éves fiúcska, kedvenc plüssállata pedig egy tigris, Huba. Kázmér családjával él egy kertes házban, és ezt kihasználva sok időt tölt az udvaron. Ilyenkor elevenedik meg számára Huba, aki segít neki a hétköznapokban megküzdeni ellenségeivel, feltalálnak időgépet, rakétát építenek és elrepülnek a Holdra, vagy csak a fűben fekve az élet nagy kérdéseit vitatják meg. Noha ez csak egy kisgyermek ártatlan képzelgéseinek tűnhet, egy kicsit többről van szó. Kázmér valószínűleg skizofréniában szenved, ezért képzel állandó kalandokat a kitömött-életre kelt tigrisével, ám még ezekben a valótlan kalandokban is Huba menti meg, védtelen és esetlen egyedül a képzelt valóságában is.

A schizophrenia egy krónikus, és nagyon gyakran rokkantsághoz vezető pszichés betegség. A betegség miatt a beteg visszahúzódik az emberektől, elfordul a korábban végzett tevékenységeitől és egy téveszmékkel teli, vagy valóságtól elszakadt külön világba húzódik vissza.”

A skizofrénia legjellemzőbb tüneteit tekintve Kázmérra nézve:

  • Téveszmék – nem a valóságból táplálkozó személyes hit

  • Hallucinációk – nem létező dolgok észlelése, például képzeletbeli hangok hallása

  • Inkoherencia – logikátlan gondolatok

  • Társasági izoláció”

A következő jól ismert karakter, melynek feltehetően mentális problémái vannak, a jól ismert oktató-gyereksorozat főhőse, Dóra. A Dóra, a felfedező Magyarországon is elterjedt mese, sok gyerek és felnőtt nézi esténként. Interaktív, oktató jelleggel készült. A 7 éves kislány kalandvágyó és játékos, mindig a kihívásokat keresi. Ezek azonban az ő korához képest túlságosan veszélyesek, és ezzel szembesül is utazásai során. Minden alkalommal elveszik, nem tudja merről jött, vagy merre induljon. Ahhoz, hogy meg tudjon küzdeni ezzel a stresszhelyzettel, minden előző utazását elfelejti. Ezen kívül folyamatosan barátokat képzel maga mellé, akik segítik túlélni, és minden tárgyhoz arcot képzel, úgymond megszemélyesíti őket. A paranoid skizofréniának köszönhetően hangokat hall, amik utasítják arra, hogyan cselekedjen. Dóra tökéletes iskolapélda a tünet együttes alapján:

  • Bármire képes vagyok,

  • Fejében a gondolatok hallhatóan hangosak,

  • Nagy felfedezőnek, kutatónak tartja magát,

  • Izgatottság,

  • Viselkedési zavarok,

  • Beszéd, párbeszéd hallása,

  • Beszéd, párbeszéd hallása,

  • Cselekedeteit kommentálja,

  • Szellemi lényekkel van közvetlen kapcsolatban

minion

Mindenki ismeri a tündér kis sárga lényeket, a Minyonokat a Gru (Despicable Me) című meséből. Ki ne lenne oda a folyamatosan csillogó nagy szemükért, az állandó vidámságért, ami belőlük árad, és azért, hogy mindig minden érdekli őket? Természetesen bármihez nyúlnak, az elromlik, összedől, tönkremegy, felrobban, elporlad vagy épp csak simán eltűnik. Nincs olyan, hogy egy helyben maradjanak, az az érzésünk, hogy mindig csinálni kell, menni kell, nincs megállás, nincs idő. Azonban ez a mérhetetlen aranyosság mögött is a való életbe átültetve komoly probléma húzódhat meg. Az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) legjellemzőbb tünete az impulzivitás, ami:

nyugtalanságban

  • különös, normálistól eltérő mozgáskultúrában

  • folyamatos és csapongó beszédben,

  • állandó mehetnékben,

  • egyhelyben ülésre való képtelenségben,

  • mások beszélgetésének megzavarásában,

  • türelmetlenségben

  • és a várakozás nehézségében jelenik meg.

 

Méltán híres a Spongyabob Kockanadrág című mesesorozat is, melynek szélsőséges karaktereiben számtalan mentális rendellenességet fedezhetünk fel, ha figyelmesen nézzük.

Spongyabob maga, a Minyonokhoz hasonlóan ADHD-val küzd, rá is ugyan azok a tünetek jellemzőek. Mások beszélgetésének megzavarása, a magánszféra fel- nem-ismerése, türelmetlenség és a folyamatos és csapongó beszéd is személyiségének része.

A sorozat fő gonosza, Plankton bipoláris személyiségzavarral diagnosztizálható. A mese szempontjából ő az, aki a titkos receptet akarja mindig ellopni, hogy az ő étterme legyen az, ahova betérnek a Bikinifenéken élő állatok. A célja tiszta, a recept megszerzése. Azonban minden próbálkozása kudarcba fullad. A néző sokszor úgy érzi, Plankton önmagát hiúsítja meg. Nem egy részben fordult már elő, hogy Spongyabobbal összebarátkozik, megbánja összes gonosz tettét, és bevallja, mire készült a továbbiakban. Ez azonban sosem tart sokáig, felülkerekedik gonosz énje. Kudarcai után folyamatosan mély depresszióba zuhan, melyből egyetlen motiváló erő húzza ki, hogy mégis csak övé lehessen a recept. A recept megszerzése mániájává válik, mely váltakozik az önmagát sanyargató és depresszióval élő énjével.

Tunyacsáp, a mániás depressziós. A Plankton által képbe hozott bipoláris zavar nyugodtabb megformálása. Tunyacsápnál nincsenek mániás szakaszok, az ő élete sivár, nem éri benne semmi boldogság, minden csak idegesíti. Nincsenek barátai, kapcsolatai, teljesen egyedül él, nem leli örömét semmiben. Bizonyos részekben utalásokat találunk arra, hogy vágyik egy másik életre, ahol híres, esetleg produktív tagja a társadalomnak, ám ennek megvalósításáért semmit sem hajlandó tenni. Hangoztatja, hogy az élete unalmas és szánalmas, ám nincs ami motiválná, és kihúzná őt depressziójából. Spongyabob mindig körülötte van, próbálja előremozdítani, ám hiperaktivitásával és ügyetlenségével még inkább a mélybe taszítja Tunyacsápot.

Ezen a pár példán keresztül tökéletesen lehet látni, hogy a mindenki által kedvelt karakterek a való életben nem állnák meg a helyüket. Ám addig, amíg egy kimerítő nap végén csak szórakozásból nézzük őket, és gyermekeinknek is elmagyarázzuk, hogy a karakterek kisarkított, görbe tükrei a társadalomnak, probléma nem lehet. Élvezzük azokat a perceket, amikor kihozhatjuk magunkból a gyereket, és önfeledten nevetünk azon, amikor egy Minyon éppen orra esik.

Szerző: Lilith

Források:

[1]http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/228/milyen-tunetekkel-jar-a-skizofrenia
[2]http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/228/milyen-tunetekkel-jar-a-skizofrenia
[3]https://hu.wikipedia.org/wiki/Paranoid_skizofr%C3%A9nia
[4]
http://figyelemzavar.hu/figyelemzavar-magatartaszavar-autizmus/impulzivitas/

Comments

Csúnyatáp (nem ellenőrzött) küldte be 2017. 11. 14., k - 15:38 időpontban

Ezt nem értem miért kellett. Miért? Mert az emberek szeretik olvasni az ilyen cikkeket. Ha már a rajzfilmfiguráknak nincs magánélete, nincs szennyese, amit keteregetgetnénk és csámcsoghatnánk rajta, akkor játsszunk hobbipszichiátert. Érezzük magunkat felsőbbrendűnek. Mert ugye, ha beteg az elméd, akkor te más vagy. A másokat nem szeretjük. Te se legyél más, mert jaj lesz neked.

Új hozzászólás

Friss tartalom